Vadhajtás - legutóbbi vélemények

"A hétköznapi világunk burka alatt zajlanak az események, szellemek járnak mindenfelé, ősvérű mágusok manipulálnak. Ez az alap, de az egész történetet átjárja valamiféle nyers szexualitás, viszont nem az élvezet a cél, sokkal inkább a mágia eszközeként használják. Vér és hús, testi vágyak vezetnek a szellemvilágba, először csak tapogatózva, majd belekapaszkodva, elsodorva. A tapasztalatlan lélek erejét próbálgatva inspirációt keres, alkotni akar, majd már teremtésként használja. Végül felbátorodva uralja a mágiát, de vadul és kezeletlenül. Vadhajtásai birtokba veszik. 
Erős nemi szerepek, minden oldalt átjár a szexualitás, minden gondolat mögött ott van a szerelmi vagy, a testi vágy, a birtoklás, a kihasználás, az eldobás, a céltalan remény, a hatalomvágy. Sűrű cselekmény, minden mozgásban van, folyton változnak az erőviszonyok a történetben, hol fent hol lent, testből ki és be…" - csartak @moly.hu


"Régen olvastam már valamit, ami ennyire kiszámíthatatlanul tervezett lett volna. A Vadhajtás regény, valakinek az alkotása, tehát nyilván „rideg számítás” hozta létre, mégis kaotikusnak, őrültnek és vadnak tűnik. Sümegi Attila második könyvesként, befutott novellistaként ezúttal belecsapott a lecsóba és nem engedi lankadni az olvasót egy percre sem. 

Pedig a regény nem indul pörgősen. Oldalakon keresztül ismerkedünk a négy főhősünkkel, de a közöttük húzódó szálak még ennél is lassabban fedik fel magukat, még az utolsó oldalakra is jut egy kis információ. Eszter egy bizonytalan lány, Botond a nagymenőnek látszódó fiú, közöttük pedig két mágikus lény, Nasira, a huri és Aziz, az ifrit, az Ezeregyéjszaka világából kiszakadt két szellem/démon alakítják az eseményeket. Mindannyian pontosan jellemzett alakok, megismerjük részletesen a motivációikat, álmaikat, vágyaikat és részben múltukat is ahhoz, hogy ismerősként üdvözölhessük őket. De, hogy csatlakozzak a mostanában tetőző szerethető főhős vitához, egyikük sem olyan szereplő, akikkel szeretnék találkozni a való életben. Hitelesek, érthetőek, de cseppet sem szimpatikusak, viszont ez semmit sem von le a könyv élvezeti értékéből. 

Van tehát négy karakterünk, akik általuk sem teljesen ismert mágia nyomába erednek, megpróbálják megfejteni, felhasználni. A központ pedig Eszter, ő a szokatlan tudás forrása, akit/amit mindenki meg akar kaparintani magának, csak ő nem tud ezzel mit kezdeni. A lány egy formálódó lélek, egy bizonytalan, szeretetéhes teremtés egy olyan világban, ami elfeledte már a tisztaságot és az őszinteséget. A mozgatórugók ugyanis csak a pőre érdekek, legyen szó hatalomról, tudásról, vágyakról, szexről – ezért bolyong ő is esetlenül, majd bosszúszomjasan. Hősnőnket kihasználják, aki fellázad ez ellen, ezzel kapcsolódik Nasira alakjához is - a nők kihasználják előnyös képességeiket, nőiességüket, de végül teljesen más eredményre jutnak. Mellettük a férfiak éppen olyanok, mint amilyeneknek szokás őket ábrázolni, megbízhatatlanok, felelőtlenek, erőszakos érdekemberek, ugyanakkor a megváltás egy része mégis náluk van. Sajátos olvasatok ezek az ezredvégi vagy éppen az új ezredév nemi szerepeinek. 



De mielőtt elmennék társadalomszociológiai irányba, nézzük inkább a beinduló történetet, ami az első részek nyugalma után vad fordulatot vesz. Ez egy hatalmas hullámvasút, pörög és forog, minden oldalon újabb és újabb meglepő fordulat és történetmorzsa jön velünk szembe. Hihetetlennek és kimeríthetetlennek tűnik a szerző fantáziája, ha szokatlan, furcsa, sőt merész elemekről van szó. A mágia a lehető legkülönfélébb formákban tör elő, képszerűen megelevenedik a szemünk előtt, filmszerűen pörögnek az események, már-már horrorba illően. Ugyanakkor ezt a regényt urban fantasy-ként vezetik fel, csak számomra minden urbánus elem hiányzik. A cselekmény nagy része egy kis faluban játszódik, de még ha városban is járnánk, ennek akkor sem lenne szerepe. A helyszín nem lényeges, illetve az evilági nem, helyette többet tudunk meg a szellemvilágról, mely valóságosabbnak, jellegzetesebbnek tűnik fel minden valós településnél. 

Ahogy haladtam előre az olvasásban, úgy vált egyre inkább letehetetlenné a regény, vártam, mi újat hoz a szerző a következő oldalon, mivel hökkent meg ismét. És ebben nem csak a burjánzó fantasztikus elemek voltak segítségére, hanem az a tapintható szexualitás, amely áradt az oldalakról. A központi elem a teremtés és mi lehet az ember életében az egyik legelemibb teremtő erő, mint a szex?! Az alkotás és a testiség ilyen formában való egybekapcsolása nagyszerű ötletnek bizonyult, szinte harapható volt a regény lapjain az ebből eredő feszültség, még úgy is, hogy vad ötletek cikáztak ezen a téren is, de kevés kézzel fogható dolgot kaptunk. Itt nem volt hosszú kéjelgés a különböző pozitúrák részletes leírásán, helyette a szerző hagyta, hogy pár kép hajtsa előre a cselekményt és az olvasói fantáziát. A szereplők lelkében követhettük a változást, ami ezerszer hatásosabb, mint a sok-sok lihegés lenne. 

Az itt felsorolt csomó erény mellett azonban mégsem éreztem meg igazán, mit is akart nekem mondani a regény, különösen azért nem, mert a regény lezárása kurtára-furcsára, túl gyorsra sikerült. Kicsit többet szerettem volna megtudni a szereplők további sorsáról, nem minden karakternél éreztem azt, hogy eljutottak volna valahová. Persze a fejlődés nem mindig vezet valahová, de itt ezt indokoltnak éreztem volna, különösen annak fényében, hogy közel sem hétköznapi események lettek papírra vetve. 

A Vadhajtás egy nagyszerű, olvasmányos regény, rengeteg energiával alkotva, szokatlansága, erős képei átsegítik a néhol túlburjánzó, és ezért helyenként leülő részeken. Érdemes olvasni és érdemes odafigyelniSümegi Attilára, mert hiszem, hogy abban az agyvelőben még több is van ennél." - makitra @http://tubicacezar.blogspot.com/2015/05/szex-magia-festeszet-sumegi-attila.html"

"Ha figyeltétek a hazai könyves híreket, talán észrevettétek, hogy a GABO SFF igen nemes és egyben merész terhet vállalt magára. Hazai fantasy szerzők írásait karolják fel és jelentetik meg elektronikus formában, majd korlátozott példányszámban (gondolom az e-változat sikerével arányosan) papíron is. Gyűjtőknek. Kiváló elképzelés, sok sikert kívánok neki a magam nevében. Ezen sorozat első része Sümegi Attila Vadhajtás című urban fantasy kisregénye (ami nem is annyira kicsi), amiből én is kaptam egy példányt. Köszönet érte! Attila munkássága nekem eddig sajnos teljesen kimaradt az életemből, pedig jelent már meg könyve (Bezár a fény) az Alexandra Zenit sorozatában és tavaly Zsoldos Péter-díjat nyert A kővé vált asszony balladája című novellájával. Ezen most változtattam.

A papírkönyvek vs. e-könyvek csatájában vannak érvek pro és kontra mindkét formátum mellett, de az kétségtelen, hogy kényelmesebb dedikált olvasón olvasni a szöveget, ezért – győzött a lustaság! – kézhezvétel után szinte azonnal erre az írásra esett a választásom, bár eredetileg a nyaralás alatt akartam volna csak elolvasni…

A szerző regényében arra vállalkozott, hogy vegyíti az arab mitológiát (legalább is az abban szereplő lények közül kettőt) egy saját, jól kigondolt és igen izgalmas mágia-rendszerrel, aminek alapja az emberekben – elszórtan és egyre gyengébb formában – jelen lévő ősi vér, ami segítségével a hordozója különféle kisebb-nagyobb csodás dologra lehet képes. Az ősi vér hordozói – vagyis az Ősvérűek – közül az egyik távolról képes megérezni dolgokat, a másik szellemekkel tud kapcsolatba lépni, vagy más hasonló – néha a vásári csalóktól alig komolyabb, alig valóságosabb – tetteket véghez vinni. Ilyen Ősvérű Botond is, aki szinte véletlenül szalad bele a zárkózott, igen problémás személyiségű, szárnyát éppen csak bontogatni kezdő önjelölt festőművészbe, Eszterbe, akiben az ősi vér ereje még az ősi isteneket idéző erővel „tombol”. Botond elhatározza, hogy segít Eszternek éledező erejét megismerni, ám ez jóval nehezebb feladatnak bizonyul annál, mint ahogy gondolta. Közben, a történet másik szálán egy huri (angyali örömlány, aki halott szerelmét hajszolja) és egy ifrit (tűzszellem, aki végre saját fizikai testet szeretne és szabadon élni, nem mások rabláncán) próbálja egymást kijátszani, és a saját terveit megvalósítani a másik kárára.

Hamar kiderült számomra, hogy a Vadhajtás az utóbbi évek egyik leginkább ambivalens érzelmeket kiváltó könyve lesz. Adva van egy remek világ, egy jó ötlet, a szöveg olvasása közben egyértelművé vált, hogy a prózával, a szerzői kvalitásokkal sem lesz nagy problémám, olvastatta magát, néhol humoros volt, elég trágárság maradt benne, hogy meggyőzze az alapvetően proli énem, hogy tökös a cucc, amit olvasok. (Különösen azok a részek, mikor a szereplők mondtak valamit, majd a valódi gondolataikat is olvashattuk, ami általában gyökeresen ellentmondott a párbeszédben olvasottnak…) De a szórakoztató részek mellett néhány – igen fontos – dologtól bizony már majdnem a falnak mentem:

Négy nézőpontkarakter, négy háttértörténet, négy személyiség, egy közös metszésponttal. Mindegyikük Baszna vagy Baszik. Így. Ennyi. Eszter Botonddal. Botond Eszterrel és Nasirával (ő a huri). Aziz (ő az ifrit) Eszterrel és Nasirával. Nasira – hát ő mondjuk senkivel leszámítva halott kedvesét, de ő egy topkategóriás pornószínésznői idomokkal megáldott „csodálatos” kefélőgép, szóval őt meg már csak hivatalból is minden mellékszereplő akarja. Most megint moshatom magam tisztára a prűdség árnyékától, de nem az a bajom, hogy mindenki állandóan csak kefél(ne) – esküszöm, hogy a történet filmváltozatát ÖRÖMMEL megnézném (már csak Nasira miatt is) –, hanem, hogy a Szürke ötven árnyalatának fantasy-átiratát olvasom, pedig már az eredetit sem akartam! A könyv fele: paranormális pornó, még véletlenül sem urban fantasy. És akkor is az – bár persze egy kicsit árnyal az eddigi határozott állításaimon –, ha a szexnek sokszor igen is valódi jelentősége van a történet szempontjából. Nasira ugye egyértelmű – de őt fel is mentem minden felelősség alól, olyan jó nő! –, ő kurva aki a testével tudja elérni, amit akar és Eszter mágiájának katalizátora a szex, neki muszáj dugnia, hogy alkotni, varázsolni tudjon. Értem! De ez nekem sok volt, személy szerint egy rövid idő múlva már untam ezeket az ulpiusos részeket, noha biztos vagyok benne, hogy egy NAGY RAKÁS olvasónak éppen ezek lesznek majd a kedvenc jelenetei. Ízlések és pofonok, ugye.

Nézzük meg a négy főszereplőt, de tekintsünk el a szextől egy kicsit, már amennyire sikerül. Botond: egy végtelenül unszimpatikus, saját magába szerelmes bájgúnár – személyiségfejlődés azért van a könyvben –, minden olyan fordulatnak örültem, amikor nem az elképzelései szerint alakultak a dolgok. Eszter: egy másik végtelenül unszimpatikus szereplő, akinek eleinte is csak fenntartásokkal kellemes személyisége csak még tovább torzul, ahogy felfedezi magában egyre növő erejét, míg a végére igazán bicskanyitogató nőszeméllyé válik. Nasira: a huri karaktere érdekes és egyedi volt már csak annak a csavarnak köszönhetően is, hogy nem voltak érzelmei, neki lehetett „drukkolni”, hogy valahogy jól keveredjen majd ki a történetből, bár érzelmi analfabétasága miatt olyan dolgokat csinált meg gond nélkül férfitársainkkal, ami nem tüntethetné fel igazán jó színben őt sem. (De hát ugye ő a Jó Nő, szóval…) Aziz: ő igazi kaotikus szellem, aki SOHA nem törődik SENKI mással, csak az számít, hogy neki valami haszna legyen az adott dologból. Az ő motivációjával igen egyszerű volt számolni, igazi seggfej. Őt kedveltem. Mivel a magyar – eleinte – a magyarral pörgött, az arab pedig az arabbal, ezért a két történeti szál nem okozott azonos izgalmakat, hiszen konkrétan az „utálatos” Botond-Eszter párost legszívesebben hagytam volna a fenébe.

Nos, eddig keményen szapultam a regényt – az én szempontomból hiszem, hogy nem igaztalanul –, de aztán jött a fordulat. A szexözön hirtelen elapad, illetve befogadható szintre csökken, és a könyvből pikk-pakk Horror lesz. Nem is valami langyi szar, hanem igazán komoly szintű. Spoilerek nélkül annyit elmondhatok, hogy a történet nem olyan irányba folyik tovább, amit az addigi események alapján vártam tőle – ami igen Nagy Öröm volt –, hanem nagyobb léptékűvé, epikusabbá válik. Már ez a váltás elég volt, hogy elkezdje MEREDEKEN felfelé húzni a regény értékelését, de az igazi változás bennem akkor kezdődött meg, amikor az egyik (ha nem Az) utolsó szexjelenet olvasása során majdnem kidobtam a taccsot. Gondolhatjátok, hogy nem azért, mert túl szexis lett volna… Igen kiváló irodalmisággal, megkapó képekkel, érzékletesen mesélte el a szerző azt a külső és belső metaformózist, amin a szereplő átment éppen. Na, körülbelül onnantól szerettem meg a regényt! Elsősorban már nem is a bosszantó dolgaira emlékszem vissza, mikor a Vadhajtásra gondolok, hanem arra a rohadt nagy váltásra és az utána következő félelmetes részekre!

Mintha két regény lenne, vagy két szerző követte volna el a Vadhajtást, ezért nagyon nehéz megfogalmazni, kinek ajánlhatom nyugodt szívvel. Szerintem a két fele senkinek sem fog tetszeni egyformán, erre fel lehet készülni előre. Nem gondolom, hogy a blogra sokan járnának a sok poreszt olvasók közül, úgyhogy az olvasók idejáró részét nézem, és azt mondom, hogy azoknak ajánlom közülük, akik szerint hülye vagyok, hiszen a szexről még olvasni is csak jó lehet, és persze főleg azoknak, akik a mozgalmas, filmszerű rém-könyvekre buknak. (Az tuti, hogy a 18-as karika jár neki!)" - Profundus Librum @http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/05/sumegi-attila-vadhajtas.html

"Ezt a történetet annyira jól meg lehetett volna írni. És annyira nem sikerült." - Bori_L @moly.hu

"Nagyon vártam ezt a könyvet. Könyvajánlásokat olvastam róla a megjelenése előtt, mert a címe, a borító a tartalmi leírás igencsak megragadta a fantáziám így nyílván érdekelt bővebben is miről fog szólni. Na, nálam ez az a kategória, amiről nem kellett volna csak a tartalmi leírást olvasnom és annak megfelelő elvárásokat támasztanom. Mindig utólag baromi okos vagyok. 

Négy fő szereplője van a történetnek és az ő jellemükkel és származásukkal a könyv első felébe meg is ismerkedhetünk. Eszter és Botond emberek, de nem egyszerű emberek ősvérű leszármazottak. Ősvérűek, mint istenek leszármazottai, birtokolnak ember feletti képességeket. Én személy szerint szivesen vettem volna erről bővebb háttér információt, mert nagyon érdekesnek tartottam az ősvérűséget. Ugyanis nem a megszokott fantasy lényekkel találkozunk ebben a történetben, mint pl.: vámpírok, démonok, vérfarkasok vagy tündérek, hanem egy egész egyedi és számomra új „lényvilág” jelenik meg a történetben. Eszter nem tudja, hogy bizonyos erőket, mágiát birtokol amíg nem találkozik Botonddal. 
Nasira és Aziz az arab mitológiából származó lények. Nasira egy gyönyörű, ezer éves, megátkozott huri. Ő a férfi vágyak megtestesítője. Hallhatatlan testben érzelmek nélkül tengeti éveit. Aziz egy ifrit egy tűzszellem, ő sem épp mai gyerek, Nasirával közös múlt köti őket össze és ebből kifolyólag mindkettőjüket önös cél hajt. 
Nasira vissza akarja kapni a szerelmét. Aziz testet akar és ezáltal szabadságot. 
Botondnak szándéka, hogy Eszternek segít megérteni, elsajátítani és kontrolálni mágikus képességeit, na és persze más irányú szándékai is vannak a nővel… 
Mondanom sem kell a szex fontos központi kérdéskör a történetben. Eszter számomra, enyhén szólva, furcsa jelenség. Vele is az a bajom, hogy kevés infó van róla, ahhoz képest, hogy történet szempontjából központi karakter. Gyakorlatilag ő a legfontosabb szereplő és mint ilyen megérdemelné, hogy bővebb története legyen a múltjából vagy eddigi életéről. Hogy legyen mihez kötni ezt az érzelmi hullámzást, mely néha már cunamiba csap át. Szerettem volna megérteni, hogy a gondolatai, cselekedetei miért ilyen….nem tudok jobb kifejezést…gyerekes, felnőtt nő létére, aki ráadásul a teremtés és pusztítás hatamát birtokolja. De ő nem akar mást csak valakit, aki őt szereti és akit ő is szerethet. Már mindegy neki, ki az vagy mi az. Ez a fajta akaratosság, ami nálam már a gyerekes kategória. Ez nem baj van ilyen, csak nem várnám, hogy egy nem mindennapi tulajdonságokkal megáldott, a történetben központi szerepet bíró, karakter legyen. 
Én szeretem, hogy ha egy picit tudok azonosulni a történetben szereplő valamelyik alakkal. Egyikkel sem tudtam. Ha kedvencet kellene választanom, Botond lenne az a maga kis apakomplexusával. Számomra ő ennek a történetnek a hőse. 
A könyv második felétől sok az akció, nem enged unatkozni egy percet sem. Egyre csak halmozódnak a filmbe illő, mozgalmas jelenetek, izgalom és fordulat megfelelő mennyiségben. A végéről nem írok, mert nem illik, de amikor láttam a vége feliratot, arcom kérdőjel lett. 
Összességében tetszett valamilyen szinten, bár még új az élmény és le kell, hogy tisztuljon így a tetszési szintet ez után tudom majd meghatározni. Az értékelést ennek ellenére megtettem. 
De érzem nem az a könyv lesz, amit időnként elő veszek és újból elolvasom, viszont az a könyv, amit nem hagytam volna ki. Ha lesz folytatás azt sem fogom." - Noémi_Marosvári @ Moly.hu

"Borzasztóan vártam ezt a könyvet, nagyon nyitott voltam a témával, a kivitelezéssel, a szereplőkkel, mindennel kapcsolatban, mégis a legrosszabb olvasásélményem volt idén. Csak az pörög a fejemben, hogy miért, miért, miért? Miért kellett megírni, miért kellett reklámozni, miért kellett kiadni, egyáltalán, mi célja van ennek az egésznek? Mit érzett és gondolt az író, amikor legépelte, amikor egyáltalán megszületett az ötlet?

Két csillagot kap, mert technikailag nem volt gond a szöveggel, mert az ötlet nagyon tetszett, mert szép a borító és mert elvileg magyar földön játszódik.

Az összes többi levonás oka pedig az, hogy:
– Minden szereplőt utáltam. Mindegyiket. Mielőtt megvettem, olvastam egy-két kritikát, nagyjából tudtam, mire számítsak, így nem vártam szimpatikus hősöket, de hogy ennyi undorító jellemet egy helyre zsúfoljanak, az nekem kicsit sok volt. Persze, mindenkinek tudnék mentséget találni, ha akarnék, de nem akarok, mert olvasás közben egyszerűen rosszul estek a gondolataik, a cselekedeteik és viszolyogtam attól, ahogy egymással bántak. Megalázzák a másikat, ott bántják, ahol érik, a szövetségeik is kérészéletűek. Leginkább Eszter zavart, ahogy kutya módjára rángatja a szerencsétleneket és üvölt meg sikítozik mindig, mert ő az anyaúristen. Jó, megőrült és az elmebetegek kritikátlanok, de olvasni nekem sok volt.
– A szex. Nem vagyok prűd, de ez a „bszni és bszva lenni” életérzés nagyon távol áll tőlem. Az egyik szereplő sír, hogy szexet akar, a másik mindenkivel összefekszik vagy legalábbis fejben megteteti, a harmadik kihasználja az előzőeket, a negyediket kihasználják az előzőek, és semmi szép kapcsolat, csak az érdek. Úgy használták végig a könyvben, mint valami eszközt, de nem maradt meg ezen a téren sem, mert mindvégig láttuk, hogy amúgy az összes szereplőnek ezen pörög az agya és minden más csak utána jön. Oké, az embernek központi gondolata a szex, de ez a fajta túlzás megint csak nagyon eltávolította tőlem a könyvet. Olyan volt, mintha egy nagy, virtuális, férfihatalomról és pniszimádatról szóló önkielégítést olvastam volna, hogy a nő a testével bármit elérhet, másra meg amúgy sem jó.
– Az érzelmi szálak. Ebből nagyjából nulla volt a történetben. Nasira volt még a leglelkisebb, pedig neki nincsenek is érzelmei. Itt néha kicsit el is csúszott az író, nem volt olyan feltűnő a kontraszt az érzéseit visszakapó és a rideg huri között. Zavart, hogy nagyon kategorikusan le van írva, ki mit miért tesz, mint egy forgatókönyvben, mégsem jönnek át a tettek és a rengeteg gondolat mögül az érzelmek. Nem volt hatás.
– Gondolatok. Rengeteg gondolatot olvastam és ez nagyon belassította, pláne, hogy egyes szereplők ugyanazon téma körül keringtek megállás nélkül. Ez túlzás volt.
– Horror. Indokolatlannak és műnek éreztem. Egy helyen izgultam egy kicsit, mikor az a szerencsétlen fiú meg az öccse „harcoltak” a szívvel. Ez nagyjából egy egy-két oldalas esemény volt. Máskülönben barkeri szörnyekre számítottam, hasonló hangulatra, ehelyett kaptam egy rakás undormányt, amik ráadásul két mondatban elintéznek bárkit. Számomra sajnos nem volt meg a feszültség.
– Magyarország. Annyi nemzetiség volt belekeverve a sztoriba, hogy teljesen elvesztette a magyar vonatkozását. Magyarok voltak a nevek, magyarok voltak a települések, magyarul beszéltek, mégsem éreztem, hogy nálunk játszódik.

Egyébként a reklám nagyon nagyon jó volt, meg a kifejezések, amiket kitalált. Tetszett a címe, gyönyörű szó a vadhajtás. Ha csak Eszter lett volna ilyen elvadult kis csökevény a sztoriban, nagyobbat ütött volna (itt sajnos mindenki eszelős volt). Tetszett, hogy a teremtés, a női erő volt a középpont, mindezt pedig a festéssel és elburjánzott növényi motívumokkal meg kacsokkal és csápokkal színezte, mert ezeket is nagyon szeretem (kár, hogy nem sikerült olyanra kihozni, hogy örüljek ezeknek, bár a házőrző növénykét bírtam, jól funkcionált, mint térfigyelő kamera!). Nagyon szeretem Barkert, így a szörnyek anyja dolog nem idegen tőlem és a szíven sem lepődtem meg nagyon, de sajnos nem is nőttek a szívemhez… És valahogy más volt, nem jött be annyira. Ősvérűek. Egy újabb szó, ami nagyon nagyon tetszett. Lehettek volna sámánok is, de ez is nagyon kifejező volt, örültem a vadmágiának, a tűznek, már felkészültem, hogy lesz itt valami paktum Eszter részéről a régi lidérceinkkel (ezt a hangulatot elvette Aziz meg a más országokból hozott pereputty és így el is szállt a nemzeti vonal).

Összességében tényleg nagyon jó ötlet volt és nagyon nagyon jól össze lehetett volna rakni. Talán majd a legközelebbi jobban sikerül. (Sajnálom, nem akarok senkit bántani, engem ez kiakasztott. Tényleg nem értem, mi célja volt, mert a nemi szerepek sem jönnek át belőle annyira, mint vártam, a teremtés sem, a férfi-nő kapcsolat sem. Minden kiforgatott és túlzó és sekélyes és fúj.)" - seya @moly.hu

Köszönöm mindenkinek, aki olvasta!